Ahogy ígértem, itt a beszámoló.
Az úgy kezdődött, hogy házassági évfordulónk az idén elérte a 25 évet. Ezt emlékezetessé téve valami különlegeset szerettünk volna adni egymásnak: én egy repüléssel leptem meg Attilámat és ő is olyat talált ki, ami nem egy hétköznapi ajándék. Kevés az a férj, férfi aki ennyire odafigyel arra, hogy minek is örülne a társa igazán. Nos, bevallom ilyen ajándékra nem számítottam. Ugyanis egy porcelán babakészítő tanfolyamot kaptam az ország egyik leghíresebb – ha nem A leghíresebb – babakészítőjével. Négy nap alatt betekintést nyertem ennek a babavilágnak a legcsodálatosabb szegleteibe. Megismertem egy nagyon kedves embert, aki mindent elmondott a porcelánbabákról és annak készítéséről a legnagyobb lelkesedéssel. Czibuláné Csicsman Erzsébetről van szó, akivel elkészült életem első , de már biztos vagyok benne, hogy nem utolsó, porcelán babája. Gyönyörködtem hihetetlen szép műveiben nap, mint nap, de persze közben dolgoztunk is. Felejthetetlen négy nap volt. Jöjjenek a képek:
- nap. Erzsike tanácsára egy alvó babával tanultam meg a folyamatot. Már tudom, miért. Megkaptam a kiöntött fej, kéz és láb alapot, aztán kezdődött a munka: csiszoltam, csiszoltam, égettünk, csiszoltam, égettünk és így tovább. Az első csiszolás során hiába voltam óvatos mégis megtörtént amitől a legjobban féltem, hogy eltörik valami, újraöntés, újra csiszolás, majd este végül mehetett a kemencébe. Huh, ez izgis volt, mert ha csúszunk az idővel akkor nem lett volna kész teljesen a babám mire haza kell mennem.
2. nap. Kiégett reggelre a porcelán, jöhet a további csiszolás. Már most is tetszett, hihetetlen volt, hogy én csiszoltam ilyen szépre. Tükör simára kellet készíteni mert csak ezután jöhetett az alapozás.
Most már színe is volt a bébinek. Égettük, majd újra színt kapott, és újra égettünk.
A fejébe mindenféle jelzéseket tettünk, hogy majd száz év múlva ha valaki megnézi tudja, hol készült és ki készítette és tudja, hogy nem egy kínai tömegcikkről van szó:))))
Elkészült a test, jöhet az összeállítás! Mindjárt kész a babám!!! Drótvázat is kapott, hogy tudjak vele mindenféle testtartást kialakítani.
Izgalmas volt a haj kiválasztása is: minden hajjal más karaktert kapott, de végül ezt választottam, ettől cuki kislányos lett, van masnija és annyira édes a pofija tőle. A paróka rögzítése míg a ragasztó megszáradt mókás volt és nagyon tetszik a róla készült fotó:
Most már csak a ruhavarrás volt hátra és a fotózkodás.
A háttérben Erzsike csodás művei láthatók, a középső képen Melinda, aki szintén Erzsike tanítványa és egy nap ő is beült hozzánk dolgozni.
És végül az én első porcelán babám:
Hát ez volt az én nagy babakalandom!
